Pár évvel ezelőtt facebookon bejelölt egy addig ismeretlen nő. Visszajelöltem. Elkezdtünk beszélgetni facebook üzeneteken keresztül. Egy idő után találkoztunk is. A férjével is. Teljesen átlagos kapcsolatnak gondoltam, néha eljárunk koncertekre, néha megiszunk valamit valahol ilyesmi. Ám azt nem gondoltam, hogy a nő valami mást szeretett volna. Ez odáig fajult, hogy olyasmikkel kezdett bombázni amire nekem semmi szükségem nem volt. Ezt közöltem vele, úgy tűnt megértette. Ám nem így történt. Ezután jöttek az olyan dolgok ami mellett nem tudtam elmenni szó nélkül. Amikor megbeszéltünk valamit soha, semmilyen körülmények közepette nem tartották be. És továbbra is bombáztak az olyan dolgokkal ami engem nem érdekelt. Idén (2015 eleje) kenyértörésre került sor. Teljesen normálisan és érthetően kifejtettem, hogy nem vagyok kíváncsi a dolgaikra mert engem csak visszahúz. És ezután jött az igaz, nos agyelborulás. Másképp nem tudom hívni, mert eléggé hajmeresztő reakció lett erre a válasz. Ez a mai napig tart (2015 05 25). Az elkövetkező írások a facebook üzeneteken alapulnak. Teljes terjedelmükben a teljes valóságot tükrözik. Ami nincs benne azok a képek és videók és esetleg a különböző linkek. Lévén a lementésük során ezeket nem sikerült konvertálni. Ez a blog egyfajta terápia számomra, lévén az írás mindig is valami ilyesmi volt számomra, legyen az sima blog vagy akár valami projekthez valami szöveg. A nevek nem a valós személyneveket tükrözik.